Akkoriban teológiára nem sok értelmes ember jelentkezett. Mi kilencen végeztünk, ebből hárman alkoholizmus miatt haltak meg viszonylag fiatalon – volt, aki harmincévesen, delírium tremens miatt. Ez a három a végzettek egyharmada. Mindannyiójuknak kettes érettségije volt – nyilván még a teológiához is kell valami ész, nem könnyű pálya ez tanulás szempontjából sem. Két holtnak nevezett nyelvet, a hébert és a görögöt úgy kellett megtanulni, hogy a Bibliához értsünk – ez nem mindenkinek ment a fejébe –, plusz még legalább egy nyugati nyelvet is tanulni kellett. A teológiai szakirodalomnak akkoriban hetven százaléka németül volt, húsz százaléka angolul, a többi pedig más nyelveken – magyarul szinte semmi. Ahhoz, hogy az ember jó teológus legyen, héberül, görögül meg legalább egy, de inkább két nyugati nyelven kellett tudni