A család idősebb tagjai

A jabloncai parókia udvarán nagymamám testvérei: Juliska néni (balról) és Erzsike néni (jobbról). Egyikük sem ment férjhez. Juliska nénit – aki édesanyám keresztanyja is volt – édesapám szinte „megkapta nászajándékba”. Ahogy megvolt a szüleim esküvője május elsején, már Juliska néni pár nap múlva megérkezett Jabloncára. Juliska néni aranyos lélek volt, őtőle nagyon sok régi dologról értesültem. De neki azért igazi „anyós természete” volt, úgyhogy édesapámmal mindig voltak súrlódásaik. Édesapám rendkívül optimista ember volt, Juliska néni meg nagyon pesszimista. Én rájöttem még gyerekkoromban, hogy a kettő között van valahol a valóság. Mondjuk, édesapa ezt mondta: „Hű, milyen gyönyörű a szőlő, hogy virít! Húsz hektó bor is lesz”. Mire Juliska néni: „Nem lesz ott két hektó se”. Akkor már az ember tudta, hogy olyan tíz hektó körül meglesz normális viszonyok között. Juliska nénivel sok helyre eljutottam. Három éves lehettem, amikor éppen elmenőben volt. Azt kérdezte tőlem, hogy: „Nem jössz velem?” Először azt válaszoltam, hogy nem, majd meggondoltam magam. Elindultam a lépcsőn, de leestem. Kettéharaptam a nyelvem. Ömlött a vér. Nagyon megijedtek, és azt kérdezték tőlem, hogy tudok-e beszélni. Sírva feleltem: „Nem tudok.”