A prágai teológiai fakultás tanárai és diákjai

Ez egy közös fénykép a prágai teológia tanáraival és diákjaival, én a kép jobb szélén állok. Az évfolyamtársaim közül heten voltak Szlovákiából: magyar nemzetiségűek hárman voltunk, négyen pedig szlovákok a keleti végekről. A három magyarból később ketten lemorzsolódtak. Az egyik Galambos Zoltán egykori komáromi lelkésznek a lánya, Márta volt, velem egyidős. A cseheknél nem volt újdonság a női hallgató a teológián az ötvenes években, sőt úgy tudom, hogy már korábban is felvettek női jelentkezőket. Galambos Márta nem egész két évig volt a teológián, aztán otthagyta, nem fejezte be a tanulmányait. A másik egy fiú volt, akinek hozzám hasonlóan szintén szlovák érettségije volt, őt viszont nem nagyon érdekelte a teológia. Kulák szülők gyermeke volt, ezért neki csak a teológiát engedélyezték, mást nem tanulhatott. Ő egy évig bírta ki, majd otthagyta. A hazai évfolyamtársaimból senki sem maradt Prágában, de nem maradtam teljesen egyedül, mert együtt tanultam a csehekkel és a szlovákokkal, akikből később lelkészek lettek: Ján Pallay, Ján Semjan. Egy évvel alattam járt Ján Knežo, és Kostyánszky Dániel is ott tanult, de valamivel előbb. Prágába járt Mikó Jenő, a sógorom is, ő előttem egy évvel, 1950-ben került fel, én pedig 1951 őszén mentem Prágába. A teológián eleinte csak cseh tanáraink voltak, egynéhányukra még emlékszem is: Lukl Hromadka professzor, Dobiáš, Smolík, Polák, Jeschke. Magyar nemzetiségű tanárok csak fokozatosan jelentek meg a teológián. Másodéves voltam, amikor Štefan Turnsky Kelet-Szlovákiából, Pályinból jött Prágába minket tanítani, később professzori kinevezést kapott. Szlovákul, de részben magyarul is előadott nekünk. A tanárok között volt Tóth Kálmán is, aki 1952-ben jött fel Prágába; előtte a kitelepített szlovákiai magyar reformátusokat lelkigondozta a cseh szudétanémet falvakban, ami akkoriban elég nagy kihívás volt.