A Tóth Pál Református Nőnevelő Intézet Internátusának növendékei

Édesanyámnak az volt a vágya, hogy a lánya is oda menjen iskolába, ahová ő járt. Korábban még erről szó sem lehetett volna, amikor viszont ’38-ban megtörtént a csoda, akkor már egyértelmű volt, hogy sehová máshová nem mehetek, csakis Miskolcra, a Tóth Pálba. A környékről a tanító- és lelkészgyerekek többnyire oda jártak, és 1940-ben én is felkerültem oda. Egy nagy, emeletes épület volt az iskola, itt van a bejárata középen. A főépület alsó szintjén voltak az osztályok, az emeleten pedig az internátus, ott laktunk mi.