Családi házunk a Megyercsi utcában

Ez a szülői ház a Megyercsi utcában. Itt született a nagyapám, az édesapám, és itt születtem én is. Az édesapám áll a ház előtt, ahol fodrászüzletet nyitott. A házunkat 1945-ben, a háború vége előtt egy nappal lebombázták. Anyukám meg a nagynéném és én aznap nem voltunk otthon, mert petróleumot osztottak. Édesapám elment valamit intézni, és senki más nem volt a házban, csak az édesapám testvére. A házunk közepe kapta a bombát, az eleje előredőlt, a háta hátrafelé dőlt. A dunyha fent volt a diófa tetején, arról ott hetekig, hónapokig „hullott a hó”. Az udvaron volt egy nagy fa, és ott a fán lógtak az én játékaim. Hatalmas szerencséje volt a nagybácsimnak: ő a két ajtó között állt, amikor kapta a bombát a ház, és az ajtóragasztóval [ajtófélfával] repült, dőlt el, de az ajtók felfogták a gerendákat és a téglákat.