Kitelepítés, búcsú a családi háztól

Anyukám két fiútestvére, Mihály és Jenő asztalosok voltak. A Kapitány utcában volt családi házuk és nagy asztalosműhelyük szép, új gépekkel felszerelve. Amikor elbombázták a házunkat, pár hétig náluk laktunk, mert ők fogadtak be bennünket. 1947-ben őket kitelepítették Magyarországra, Békéscsabára.

A bal szélen ifj. Szalay Mihály unokabátyám áll, aki a Komáromi Tanítóképzőben végzett 1943-ban. Mellette a nagymamám Dunamocsról fekete ruhában, mellette édesapám testvérének, Lajosnak a felesége, tőle jobbra Szalay Mihály nagybátyám és a felesége. Tőlük jobbra én állok fehér ruhában, hosszú fekete copffal. Énmellettem anyukám fogja a kis keresztlányát, Szalay Esztert, aki ma Dorogon él. Az ablakban keresztanyám, Szalay Jenőné áll. Szalay Jenő bátyám nincs a képen. Ő más férfiakkal együtt a vagonokat őrizte, ugyanis akkor már be voltak vagonírozva.