Amikor legelőször adtak útlevelet, azt csinálták, hogy elutazásunk után a fél falut elvitték kihallgatásra, házkutatásokat tartottak, s azt sugallták és terjesztették az embereik által, hogy én jelentettem fel őket, s ez volt az ára az útlevelemnek. Lélekben én mindig el is fogadtam volna, hogyha nem is adnak útlevelet. Nem alkudoztam, nem kívántam. Semmit sem kívántam a román államtól, csak azt, hogy vásárolhassunk sót, gyufát, petróleumot a saját pénzünkért. Somkerékről legalább kétszer voltunk látogatóban Hollandiában. Először 1977-ben, aztán 1979-ben. A Securitate azt hitte, hogy meg fogunk szökni. De aztán ők is, meg mindenki csodálkozott, amikor visszajöttünk. Azt nem bocsátották meg soha.